20 éves a Spanyolnátha
Fecske Csaba (1948-2025)
1948-ban született Szögligeten. 1962-2019 között Miskolcon, 2019-2025-ben Arnóton, majd újból Miskolcon élt. 2025. február 28-án, Miskolcon hunyt el. Fecske Csaba még életében összeállított, Hetvenhét magyar énmese c. kötete a Spanyolnátha Könyvek sorozatban a 33. Önök kerték Spanyolnátha Kertfesztiválra, 2025. szeptember 27-re jelenik meg Serfőző Simon és Vass Tibor szerkesztésében. Számos könyve — versek, gyerekversek, mesék — jelent meg. Több irodalmi pályázat díjazottja — Napjaink, Pánsíp, Amaro Drom, Quasimodo költői verseny — és a Szabó Lőrinc-díj, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Alkotói Díj birtokosa. 2006-ban Berek Barátja Emlékplakettet kapott, és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Irodalmi Tagozatának Pro Literatura-díjával jutalmazták, gyermekirodalom kategóriában. A Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja. Vezetőségi tagja a Magyar Írószövetség Észak-Magyarországi Csoportjának. 2008-ban József Attila-díjat kapott. A HogyÖt, a Miskolc Kapucíner, az Adom az ívet, a Tompa plusz Spanyolnátha-antológiák szerzője. A Spanyolnátha Könyvek sorozatban Üveges Tamás és Jacsó Pál köteteinek társszerkesztője. Legutóbbi kötetei: Hiteles nyomat, Fecske Csaba legszebb versei, Irodalmi Jelen, 2023; Őszi napozás, Irodalmi jelen, 2024. A Magyar Arany Érdemkereszt birtokosa. Szülőfaluja díszpolgára.
Kaffka Margit versében jártam
Petike jár, no hiszen arra való
a két picike láb, van neki annyi legalább,
két picike láb most tipeg át
anyja szívén, negyvennyolc soron át,
a XX. századon át,
bámulja anya ezt a csodát, nagy barna
szemeivel Ady bácsi, ilyet még ő se tud,
Petike jár, fölveri az anyai vers aranyporát,
de komorul a lépte, sötét árny
költözik Petikébe, az idő, mint az óra lejár,
Petike jár, múlik a tavasz, múlik a nyár,
Petike, Margit merre jár, hova lettek ők,
nem bírták nyakon csípni a tolvaj időt
Papír, vászon, deszka
Gyászbeszéd Fecske Csaba temetésén
Arra szeretnék kísérletet tenni, hogy elibénk idézzem azt a Fecske Csabát, aki egy nap, kis tipródás után, arra szánta el magát, hogy néhány verssel a zsebében felkeresse a Napjaink szerkesztőségét, s előhozakodjon friss gépelésű kéziratával.
Pedig nem kellett volna tartania semmitől, hiszen aki fogadta, az én voltam, s alig néhány évvel idősebb nála. Vele szemben annyi előnyöm volt csupán, ha azt előnynek lehetett nevezni, nekem akkorra már megjelent az első kötetem, s szerkesztőségi tag voltam, rám volt bízva a versrovat vezetése. Neki viszont Weöres Sándortól volt levele, amiben az idős mester a hozzá eljuttatott Fecske-versek íróját tehetségesnek ítélte, s további írásra biztatta. Amit persze Csaba a rá jellemző szerénységgel nem mutatott meg.
Veres Attila 90
Mikita Gábor: Thália szolgálatában
Éppen egy évtizede, hogy 80. születésnapján itt, a színészmúzeumban, önálló kiállításának megnyitóján köszöntöttük Veres Attilát, a miskolci színház festőtárának nyugalmazott vezetőjét. Ismerve akkori fizikai, szellemi állapotát, biztosak voltunk benne, hogy az újabb kerek évfordulókon is köszönthetjük, s a 100. születésnapig meg sem állunk.
Balizs Dániel A kíváncsiság Istene című kötetéről
Áradó versbeszéd
Míves fekete-fehér borító. A hátlapon A várakozás művészete című képvers. Igényes köntösben bújnak meg a művek, a szerző első kötetében. „A mostban a legszebb, ha múlik”. Máris egy szinte reménytelen vágy az Idővel szemben. A költők örök küzdelme, dilemmája. Fiatalon és öregen egyaránt. De Balizs Dániel még az út elejét járja.
Ugrás
Drozsnyik István és Fazakas-Koszta Tibor kiállítása
Kedves egybegyűltek, kedves művészetbarátok!
Drozsnyik István és Fazakas-Koszta Tibor közös kiállítása két parallel életmű pillanatnyi találkozása az időben és a Veres Attila Kiállítótérben. Ezekben az életmű-részekben vélhetünk fellelni összefüggést, s hogy ez mennyire a véletlen műve, arról a kiállítás megtekintését követően lehet majd gondolkodni, eltérő formanyelv, markánsan különböző kifejezésmódok, ugyanakkor jelen esetben nem lehet nem észrevenni, hogy átsuhan valami kollektív, összekacsintó érzés az itt bemutatott művek által.
Versvillamos Miskolcon
Jacsó Pál írása Ádám János fotóival
Március eleje volt. Ültünk A LEVES és Burger étteremben, Bárczi Tamással, az étterem tulajdonosával, édesapjával, Bárczi Bélával és Kajati Bálint Hyka slammer barátommal, azon morfondírozva, milyen legyen a tavalyi évben először megrendezett költészet napi kavalkádunk idei programja, miközben behallatszott az utcán elhaladó villamos csengetése.
Szombathy Bálint emlékére
Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem,
még ma sem értem én;
hogy pár kavics mindörökre bezárhat,
hogy föld alatt a hazád és a házad,
ugyan hogy érteném.
Szabó Magda: Elégia
Znam, umro si, ali ne verujem,
nisam još shvatila;
da te belutak zauvek zatvara
da ti je zemlja dom postala
kako bih primila.
Magda Szabó: Elegija. Szerbre fordította: Fehér Illés
70 éve hunyt el Nadányi Zoltán
Az élő költészet napja
Nadányi Zoltán 70 esztendeje, hogy örökre álomra hajtotta a fejét. 1997–2014-ig egykori lakóházánál éveken keresztül emlékeztünk rá Berettyóújfaluban. Ez volt az „Élő költészet napja”, ahogy Szűcs László főszerkesztő nevezte a rendezvénysorozat végén.
27. Miskolci Téli Tárlat
Baranczó Benedek, Vass Tibor, Ádám János fotói
Szolláth Mihály Tűznehéz c. kötetéről
„Dalok nőnek szíved alól”
„A folyón átkel-
nem nem, belevesznem azt
igen, lehet. Menny?”
(Styx)
Könnyű elképzelni Szolláth Mihályt, ahogyan olvas, aztán ír, és olvas és megint ír: a könyv folyamatos párbeszéd, a példaképekkel, az írókkal, akiktől idéz és akiktől tanul, a szüleivel, akire emlékezik és persze önmagával. Tudjuk, hogy a költő számára minden verssé válhat: az ihlet, a múzsa vagy a lírai én (nevezzük bárhogyan) millióféleképpen előcsalogatható; például úgy, ahogy a szerző teszi itt, ebben a könyvben. Olyanok számára az általa befogadott alkotások, mint a párának a kondenzációs magvak: általuk és rajtuk csapódik ki az új vers. Szolláth következetesen és biztos kézzel használja ezt a módszert.
Bartha Júlia 70 éves
Születésnapi köszöntő
Bartha Júlia 1955-ben, Karcagon született. Orientalista, néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének tagja. Kutatási területe a magyar folklór és keleti kapcsolatai, török néprajz, különös tekintettel a török népszokásokra és a török–magyar kulturális érintkezési pontokra a népművészet és a népi táplálkozás terén. Tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak, a Kőrösi Csoma Társaságnak; a Bereki Irodalmi Társaság, a Barbaricum Irodalmi és Művészeti Egyesület, Barbaricum Könyvműhely alapító tagja, 2005–2011 között elnöke.
Jókai 200
A barátfalvi lévita nyomában — Jókai Mór Miskolcon és a Bükkben
„Nekem
Miskolc második szülővárosom”
– idézik büszkén a miskolciak Jókai Mór 1883-ban elhangzott kijelentését, ha
bárki is kétségbe vonná a település értékeit, irodalmi örökségét. A gazdag múlt
egyik bizonyítékaként szokás emlegetni, hogy a sokat látott, tapasztalt és
népszerű író választott szülőhelyeként tekintett erre a városra. Jókai több
szállal kötődött a borsodi megyeszékhelyhez.
Ádám János és Barna Laczy tárlata
Némethi Lajos: Megnyitóbeszéd
Ádám János és Barna Laczy művei
A mai nap, 2024. november 5-e, két nagyhatású nemzetközi esemény dátuma: az egyik az amerikai elnökválasztás, tőlünk távol. A másik Barna Laczy (cézéipszilonnal) és Ádám János (pontos jével) „Metamorfózis” című kiállítása, testközelben.
Költészet napja Berekfürdőn
Vass Nóra: Körmendi Lajos sírjánál
Fotóalbum
Tisztelt egybegyűltek, kedves ünneplő közönség!
Szép nap ez a mai, szép tavaszi, igazán ünnepre, köszöntésre, egymás társaságában eltöltött emlékezésre való. A költészet, a vers ünnepe, a régi dalok, a költeményekbe zárt hajdani világok újbóli megismerésének ünnepe.
Szépírás
A pillanatnyi üzenet; Hozzád
nálad is most
váltig szédelegnek a hírek? – idézzünk
más időkből
hajnalt-alkonyt élt érzelmünk
s az igazuktól válandó szavak — mind
düh s gyűlölet lángjában tenálad — hajdan mi élmény
emlékezve ma
te már — mit csak lehetne — tökéletlennek gyatrának
tudatnál —
így lett, ilyenné züllesztetted: lélek
széltétől hosszáig hányadik emlékünk?
„köszönöm,
erről nem kérek híreket”
Valamit dobj elém; Az utazás szükségszerűsége; Így jöttél
az arcomat simogató szél
érzéstelenítő a pirkadattól most nincs más terv
csak kifárasztani a sötét távlatot rohanó autók fényénél
könyököm sajog az ablakkeretben most nincs más cél
desztillálni ami volt hullámzik ide-oda koponyámban papirosom
felszívja majd minden szavam őrzi ömlengéseim valamit
dobj elém felkapom
A férfiasság; Hogyan ne beszélgessünk az orvosi váróban?
A férfiasságnak vörös szakálla és kockás inge van. Akkor is a keze ügyében tartja favágó felszerelését, a baltát, egy farönköt és némi hasogatni való tűzifát, amikor bevásárol, barber shopba megy vagy éppen liftezik.
Engedi, hogy a hölgy szálljon ki először a liftből, akkor is, ha ő áll az ajtó mellett és a hölgynek belülről kell kiverekednie magát, a férfiasság az ésszerűtlenséget illemtudásnak nevezi.
A férfiasság minden sejtje és molekulája tesztoszteronból áll, amit szabadjára is enged, leginkább az utakon. Nem hagyja, hogy az ötvenes táblánál töketlenkedjenek előtte a mazsolák, százzal mutatja az irányt. Mert a férfiasság mindenben kiválóbb, mint a többiek. Kivéve, amiben nem, de azt is magabiztossággal leplezi.
Győri anziksz
Kiszakadás, visszatérés
az egyterű lakásba,
mely tilosban landolt nemegyszer,
és sokszor nem jelentkezett be a légi irányítóknál…
A benzin belőle,
fiatalságom,
rég kifogyott.
Bölcsesség köhögteti három motorját:
test-lélek-szellem bomlott egységét.
Az elvonulás –
ez a magán(y)-társasutazás
elképedt gondolataim körében,
még éltetheti ideig-óráig
a roncstelep melletti idillt.
Apátlanok klubja; Kiteregetem; Lezáró
Állunk hárman a kocsma előtt, cigizünk. Neked is pont ezen a héten? Igen, stroke. Fel sem ébredt. Tiéd? Tüdőrák, mondom, még épp él, egyenesen az ágyától jövök. Mi vagyunk az apátlanok klubja, viccelődöm, mindannyian nevetünk, aztán ránk száll a csend egy percre.
Halálos ágy, a halál torka, küzd a halállal, kegyes halál, hosszú betegség után gyászoljuk: másznak elő a közhelyek sorra a fejemben, és mint a szerelmes dalok, amikor van aktualitás, ma éjjel a torkomat szorongatják.
A magyar bürokrácia lelke
A magyar bürokrácia lelke nem siet, neki van ideje. Ő nem úgy él, mint mi, hogy mindig késésben, mindig lihegve, gerincen csorduló lével, mindig az utolsó pillanatban, mert neki az utolsó pillanat az első pillanat. Egy pillanat is csak akkor számít, ha le van pecsételve. Márpedig mi itt pecsétekért jöttünk. Vagyis azért, hogy legyen igazunk, vagy legalább úgy tűnjön, hogy jogunk van bármihez, ami még a miénk lehet ebben az életben.
A panorámaüveg száját tátja, te meg óvatosan becsusszansz, ahogy a kávéscsésze szélén rianó kockacukor a forró lébe. A kigyúrt biztonsági őr becéloz, nyakkendőt igazít, és jön a kompenzációs kérdés: miért jöttél? Már olvadsz. Van már időpontocska? Nincs? Az nagy hibácska. Odavezet egy R2-eshez, és közli: először is, tessen csak húzni egy sorszámot. Ez olyan természetes itt, mint a napfelkelte, csak persze ez a mostani egy baljós napfelkelte volt.
szárnyas szobrok
dorgáljon meg téged a latin
angyalok arca a görög
angyalok háta mögött
mondta a gyermek
annak a másik
gyermeknek aki nem került be
le ebbe a versbe
amikor szerzetes voltam
tízkor feküdtem hatkor keltem
amióta családom
van tizenegykor fekszem
ötkor kelek a hála a nyitott
ablakon távozik
azért írok verset mert
hideg van a hajnal
átereszti fátyolos testén
a nyitott ablakon
távozó háláját
elfelejtjük a verssorokat
Készületlen; Kerékpárúti kikötő; Kiérdemelt
Annyi mindenre nem készültem,
parancsra, megváltásra
sok hülye rímre.
Se később se az iskolában,
osztályzás galócája
telepszik idegeimre.
Ernyőm későn nyíló típus,
aknamezőn értem földet
nem merek lépni se.
A prototípus; Daiquiri; Természetrajz
férj az emberi faj olyan speciális, kifejlett, felnőtt egyede, aki valamilyen furfangos cserkészési folyamat során már párra lelt. Különös ismertetőjegye, hogy párja becserkészése után sorra, és nyomtalanul tűnnek el az udvarlási folyamat során tapasztalható cselekvési formái, úgymint: a kocsiajtó kinyitása párja előtt, virág és vagy csoki vásárlása a kiszemelt/megszerzett női egyed számára, vagy különböző megterhelő feladatok átvállalása a párja helyett. Ellenben sorra jelennek meg olyan meglepő, és váratlan viselkedési formák, mint a testén viselt ruhadarabok által a lakás különböző pontjainak megjelölése, az arcszőrzet eltávolításának egyre ritkábbá tétele.
Tompa plusz Herman Ottóné
Láncreakció
ottónékamillaottómihálylillán
ujjongvacsodálkoznaklillán
noésanaperyősnépekisacukrászdateraszonlillán
mindannyianelőszörlátnakillópirosporhavatlillán
ígyaztánbelevirulnakasüteményeskirakatbalillán
:
kisvártatvafelhörpintikkávéjukatszódavizüketlillán
majdnekilátnakmegörökíteniapirosporhavatlillán
noésanépeketésnapernyőiketisacukrászdaterasszallillán
ottónékamillaottómihálylillán
ujjongvacsodálkoznaklillán
:
ottónékamillaottómihálylillán
bevégezvénprózafotórajzversművüketlillán
túrázóssétálósflórájátfaunájáteszmecseréiketfelolvasásaikatszintígylillán
perszeodahagyjákemlékszobraikatemléktábláikatlábnyomaikatlillán
ámdeszállodátbarlangotméltánfelejtenekelégavonatozópirosporhólillán
Műfajelmélet fecskékkel
Mit sem számít az, hogy az idősíkok kicsit összetolódnak. Hogy mennyit változik a táj, mennyire halványul a burjánzó növényzet, mennyire kopik az ösvény. És legfőképp, hogy melyik évtizedben találkoznak nagy szellemek. Bizony kevés olyan park zöldül e honban, mint Herman Ottóé. Fehérkő¬-szikla szuszog a kert végén, a területen kavarog a Szinva picinyke ága, a vízben pisztrángok ugrálnak, mint kalapács alól kipattanó szögek. Apró hidak, lugasok, madarak énekelnek részegen az ágakon. Egymásra talál a természet a természettudóssal. Egymásra lel Kamilla és Ottó. És álmodozva itt sétál Tompa Mihály lelkész-költő.
fragmentumok egy lillafüredi terepasztal életéből
[legyen egy fiktív kiindulási pont
a versszöveg is innen indul]
hárman a természet lágy ölén
gombát szednek
(megakad szemük egy légyölőn)
néha változtatnak az alakzaton
ha tompa fájdalmat érez
a költészet nyelvezetén
mit szól majd vajon a
madár fiaihoz, a fiú a madaraihoz
jobb itthon vagy Hawaiin
szent természet
prumb–ü-prumm–üü-um
mindennek száma, rende
te ezeket szájról olvasod le?
kotyog, pityeg a szunnyadó föld
rozsdástorkú pityer bölömbika
kék és arany fátyolkák kiosonva
a bükkösbe az egyetlen templomba
gyönyör s megnyugvás száll reám…
hangosabban ha kérhetem Mihály
titkon lappangó különös életű madár
szereti az erdőt de csak a ritkást
pittymallattól alkonyatig
izeg-mozog bujkál keres
minden falomb minden madár barát
selyemfű perje vadkomló iszalag
versenyre hítta a selyembogarat
Kamillától jobban gyullad
Tompa Mihály-kutatóként könnyebb az ember dolga, ha a költő a felmenője volt. Így olyan napló is a kezébe kerülhet, ami különben soha, mert a családunk legféltettebb öröksége. Munkámban Tompa és Herman Ottó kapcsolatát vizsgáltam, mikor egy roppant érdekes dologra, egy eddig felfedezetlen titokra lettem figyelmes. Két naplóbejegyzést közlök, az egyik a könyvtárunkból, a másik egy miskolci múzeumból való.
Tó-party szentimentális életképp
Helyszín: Sorsod Vármegye, Ottólaka
A Pece, a Szinva, az Egyveleg és a Zagyvalék patakok összefolyásánál
Magasan száll két kerecsen, alant zörgős szekér megyen,
elé fogva Mózsi szomszéd négy villás szarvú ökre,
úgy fújtatnak, fodrozódik is tőle a Hámori tó tükre.
Lenn a völgyben, nagy Miskolcon tucat templom tornya,
megőrült már ez a világ: a vén ja-vass-asszony
legkisebb ükunokája játék turulmadár helyett,
valaminőféle drónt kér karácsonyra?
A lélekvándornő
é, Xné én vagyok és?
a fájó emlék sír,
de örülni is tud.
nem vagyok madár, fogod? ősasszonyod se, ha meg is csaltál sokszor
varjak nélkül, te ottó károgi!
JA Lillája se vagyok, így mondják ma, ó da-
lom szeretkezés közben se hallád meg soha. Borosnyay Kamilla vagyok, emlékszel? potty, potty, potty, másfél éve tűzött fel madárcsőrére halálmadarad, de még velem vagy.
Amikor Herman Ottóné…
Amikor Herman Ottóné (sz. Borosnyay Kamilla) a Pele-lak konyhaablakából nézte a férjét és Tompa Mihályt, súlyzós testkultúra gyakorlásuk közben
Maguk férfiak, meg csak emelgetik a súlyokat, míg
mink asszonyok, hordozzuk azt a vállunkon.
A háztartás vezetésének tudománya,
a levelezések szervezése, a műfordítás,
a gyűjtemények rendszerezése, az adminisztráció,
bizony mind a nőké, nem férfiak feladata az.
Most meg sütnék, főznék maguknak a kemencében,
de hogyan tegyem, ha a gólyafészektől
már nem száll ki füst a kemencekéményen?
Csak a sparhelten tudok összeütni kedves
receptjeimből valami ételt, ami ínyükre való,
mert a gólya megint csak visszaköltözött.
Időugrás és érdeshármas
00
Herman Ottó és Herman Ottóné (született Borosnyay Kamilla)
Lillafüreden, a Pele-laknak nevezett villájukban
látják vendégül Tompa Mihályt. Ezt írta Vass Tibor szerkesztő,
kiegészítve azzal, hogy hárman alkotnak közös művet:
Ottó a tudományos értekezés, a fotó és a rajz, Ottóné a széppróza,
Tompa Mihály meg a líra nyelvezetén.
01
Ottó, jövök, üzeni Mihály.
Mihály, gyere, így vissza Ottó.
Lillafüreden nincs lila (sem lilla) köd.
A madarak törvénye
ugye, tudod, hogy a madaraknak
sosem lehet köztársaságuk, ahogy nem
is fognak feltalálni semmilyen hasznos
tárgyat, és nem tudnak belépni ezeken
az ajtókon, még a pesti híreket
sem olvashatják el.
és te mégis az atyja lettél valaminek,
ami általuk válhat majd a gazdagságunkra,
legyez ez tudomány, én nem bánom,
és ahogy a patakokon átkeltünk,
ahogy a barlangokban kerestük
az elmúlt napok rajzait,
A madarak módjára
„a madarak módjára”
szól a költő áhítattal
de a vendég beszéljen hangosabban
a kirándulás alatt
a költő folyvást a fészkeket kérdi
lepkehálójával vezényelve magyaráz a házigazda
odúba búvik a harkályok mindenféle nemzetsége
varjaktól rabol magának lakot a karvaly
méhköpűt formál az őszapó otthona
pipiske, pityer, fülemüle: fészkét a földre rakja
szalmából-szénából tákol a veréb
