A férfiasság
A férfiasságnak vörös szakálla és kockás inge van. Akkor is a keze ügyében tartja favágó felszerelését, a baltát, egy farönköt és némi hasogatni való tűzifát, amikor bevásárol, barber shopba megy vagy éppen liftezik.
Engedi, hogy a hölgy szálljon ki először a liftből, akkor is, ha ő áll az ajtó mellett és a hölgynek belülről kell kiverekednie magát, a férfiasság az ésszerűtlenséget illemtudásnak nevezi.
A férfiasság minden sejtje és molekulája tesztoszteronból áll, amit szabadjára is enged, leginkább az utakon. Nem hagyja, hogy az ötvenes táblánál töketlenkedjenek előtte a mazsolák, százzal mutatja az irányt. Mert a férfiasság mindenben kiválóbb, mint a többiek. Kivéve, amiben nem, de azt is magabiztossággal leplezi.
Amúgy is neki van jobb autója. A férfiasság nem kocka, van sok kockája az ingén, meg hat kockája a hasfalán, de inkább sales-es típus. Amikor éppen nem tüzelőt aprít, vezető beosztásban dolgozik egy multinacionális cégnél, vagy a saját vállalatát vezeti. Könyörtelen, ha az övéiről van szó, léte értelme, hogy a cége és a családja egzisztenciáját megteremtse és minden veszéllyel szemben védelmezze azt. Számára a jelentős egzisztencia a siker fokmérője és a boldogság szinonimája.
A hímsovinizmus nem jellemző rá, hisz abban, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy okos nő, szigorúan mögötte, mert azért az túlzás lenne, ha mellette állna. Sőt, feminista, hiszen segít a feleségének porszívózni, elmosogat, ha nincsen több tiszta bögre a szekrényben és átnézi a matek leckét a gyerekkel vacsora után. Amikor a felesége megemlíti, hogy kivenni a részét a házimunkából és a gyereknevelésből nem segítség, hanem alapvetés, a férfiasság inkább nem válaszol, helyette ajtócsapkodás közepette kicsörtet a havas erdőbe kivágni egy mamutfenyőt. Dühíti ez a telhetetlenség, pedig már megszokhatta volna, hogy a nőiesség telhetetlen.
Nem ismer gyengeséget. Sosem sír, se a Titanic zárójelenetét nézve, se temetéseken. A dobócsillagot is pisszenés nélkül rántja ki a mellkasából, miután leverte mind a negyven nindzsát, akik rátámadtak egy sikátorban. Nem panaszkodik, nem hisztizik, nem nyafog. Soha. És a felső légúti megbetegedés nem számít, mert mint mindenki, a férfiasság is tudja, hogy a férfi-nátha minden kórság legkegyetlenebbike.
Sohasem mosolyog, mert az érzelemnyilvánítás sebezhetővé teszi, márpedig ő sebezhetetlen(nek hiszi magát). Ez az Achilles-sarka. Ha a férfiasságát megkérdőjelezik, két választása van: üss vagy fuss. A verekedés férfias tevékenység, de azt is tudja, hogy az igazi férfi intellektuális módon rendezi a konfliktusait. Így marad a futás. Ha szembesítik a hibáival, elveszíti a határozottságát, természete alapkövét, ilyenkor összeomlik és inkább elbújik az erdőben.
Halálosan komolyan veszi önmagát, ebből kifolyólag nincsen humorérzéke. Ez azért vicces, mert a férfiasság valójában az a favágós mém, amit egy nő nevetve mutat meg a férjének, miközben az épp a fiuk kakis pelenkáját cseréli, nem szívességképpen, hanem csak úgy, férfiasan.
Hogyan ne beszélgessünk az orvosi váróban?
Ismered azokat az unatkozó nyugdíjasokat, akik elképzelni sem tudják, hogy te azért mész orvoshoz, mert tényleg beteg vagy és nem azért, hogy a közléskényszered a váróban éld ki?
Ott ülsz némán, férfi létedre méltósággal viselve a tüszős mandulagyulladásod, miközben a tökéletesen egészségesnek látszó nénink a panaszáradatát zúdítja rád. És neked tűrnöd kell, mert civilizált, empatikus embertípusnak próbálsz látszani. És mert tudod, te sosem alkalmazhatnál hasonló verbális erőszakot egy nénin, mert… Nézzünk inkább erre egy példát: én mondjuk kedvelem a repülőfotózást. Tegyük fel, hogy odafordulok egy csendben szenvedő nyugdíjashoz a rendelőben és megkérdezem tőle:
– Mit szólt hozzá, hogy a tegnapi hongkongi Boeing 747-es leszállása előtt pályát váltottak és a 13-asra hozták le?
– Tessék?
– Egy zöldhullámmal a gyorsforgalmin átértem volna a 31-esről, de nem baj, hogy lekéstem, akinek meglett, azt mondta, szétpezsgett.
– Nos… én tablettát szedek a szívemre, azt jöttem felíratni.
– Igen, mert a nap túl magasan volt, kiégett a teteje, az alja meg sötét lett. De tudja, fehér madarat nehezebb napsütésben fotózni, főleg nyáron.
– Madarat? Már azt hittem, repülőkről beszél.
– Nyilván, spotter vagyok. De nem lehet az embernek mindig szerencséje. A múltkor a legszebb aranyfényekben kaptam el a kényszeres A380-ast. Maga amúgy Boeing-es vagy Airbus-os?
– Leginkább diabéteszes vagyok.
– Boeing-es, látom magán, ezért nem csillant fel a szeme, mikor az Airbus A380-at említettem. Eltaláltam?
– Még nem repültem, de egyszer voltam busszal az NDK-ban…
– Nem muszáj repülni, le is fotózhatja őket. Nikon vagy Canon párti?
Ezen a ponton döntene úgy a néni, hogy meggyógyult, eldobná a járókeretet és kiszaladna a váróból. Ehelyett az én fejem zsong, amíg őt hallgatom:
– A László doktor az Istvánban, arany a keze, ő műtötte a végbéldaganatomat. Vagy István doktor a Lászlóban? Most hirtelen nem is tudom. Ismeri őt?
– Még nem volt hozzá szerencsém.
– Mindenképp hozzá menjen, ha a véres a széklete. Vagy, ha nem, akkor is, nála a legjobb a bódítás a tükrözés alatt. De ha CT kell, akkor a Margitot ajánlom. Nem az orvost, a kórházat. A Margit doktor mindig rohan, egy jó szava sincs az emberhez.
– Köszönöm, de nekem csak antibiotikum kell a mandulagyull…
– Az én időmben még nem kapkodtuk a gyógyszert minden náthára, gargalizáljon kamillával.
– Hányas a néni sorszáma? Huszonhat? Én a tizenkilences vagyok, cseréljünk, tessék csak előre menni.
– Ugyan, ráérek, nyugdíjas vagyok. Még van négy doboz szívgyógyszerem, csak a biztonság kedvéért jöttem íratni. Az unokáimról mutattam már fotót?
Már értitek, hogy egy igazi férfi miért nem megy orvoshoz, amikor beteg?
