00
Herman Ottó és Herman Ottóné (született Borosnyay Kamilla)
Lillafüreden, a Pele-laknak nevezett villájukban
látják vendégül Tompa Mihályt. Ezt írta Vass Tibor szerkesztő,
kiegészítve azzal, hogy hárman alkotnak közös művet:
Ottó a tudományos értekezés, a fotó és a rajz, Ottóné a széppróza,
Tompa Mihály meg a líra nyelvezetén.
01
Ottó, jövök, üzeni Mihály.
Mihály, gyere, így vissza Ottó.
Lillafüreden nincs lila (sem lilla) köd.
De van eme lak, a Pele-lak. Vagyis
nincs. Még. Mert az idő nem kanyarodik,
csak fut, egyenesen. Ottó még nem
ismeri nejét, aki már megszületett,
de túl fiatal a házassághoz. Mihály
még nem gyönyörködhet a Palota-
szálló formáiban és az Ottó nevét
viselő múzeumban sem járhat így,
hogy még az sincsen. Istenem,
ugye milyen nehéz történet ez,
melyben minden kavarog,
mint a kávéban a tej? Tibor, így
hogyan készülhet el a vers?
(Amit nem Mihály vet papírra, hanem én.)
02
Hát így. Az idő és három (velem
együtt négy) utazója az emberélet
útjának felén (háromnegyedén)
egy sötét barlangba téved.
Ahonnan van kiút, bár talán járhatatlan.
De mégis. Mivel úgy akarja az ég is,
hőseink egy szövegbe keverednek.
Mihály és Ottó bort töltenek, Ottóné
meg fürdeni megy. (S ha valaki
azt hinné, követni fogja a két férfi,
és lesz ott majd ciróka-maróka,
meg bármi csintalanság: hát téved.)
Ottóné tiszta lesz, a két férfi kicsit
részeg. Így alkotnak ők, részek, egy
furcsa egészet. Egy verset. Pontosabban
azt én. De közben az idő telik,
és a barlangból előbb én, aztán a nő,
és végül Ottó és Mihály is visszatérhet.
03
Mintha meg sem történt volna.
