Míves fekete-fehér borító. A hátlapon A várakozás művészete című képvers. Igényes köntösben bújnak meg a művek, a szerző első kötetében. „A mostban a legszebb, ha múlik”. Máris egy szinte reménytelen vágy az Idővel szemben. A költők örök küzdelme, dilemmája. Fiatalon és öregen egyaránt. De Balizs Dániel még az út elejét járja.
Első kötete erős, s ahogyan mestere, Petőcz András látja: …elismert és népszerű abban az irodalmi körben, azon a szépírói kurzuson, amit vezetek. …Stílust teremtett, és a stílusa egyedi, érett költészetet jelenít meg…” S közben ő maga is tanít, kutat, utazásokat tervez. Ezt írja önmagáról: „…A költészet számomra egy játék, amely mögött ezerszeres munka áll.” Valóban: a játék és a munka egymást erősítik ebben a versvilágban. Életének alapkérdései közé tartozik a kommunikáció, a nyelvi precizitás. Kötetnyitó versében, a Backspace-ben olvassuk: „…s amiben hiszek / az a visszafelé nyíl / a billentyűzeten / mert megengedi hogy / megmentsük a világot / a rosszabbnál rosszabb / költemé”. A végén az eltört szó. Sajátos válasz a „miben hiszek?” kérdésre. Fanyarság, a kétkedő és gondolkodó költő vallomása, aki hirdeti a szókimondás elsőbbségét.
A fentiekből következi a kötetcímadó vers közlendője is. Áradó versbeszéd jellemzi, szabad forma, képzettársítások, nyelvi gazdagság, avantgárd hatások. Túllépni a mai kocsmán! – sugallja. Benne van a felülemelkedés vágya, ugyanakkor a korszakkritika is. Érinti a költősors hiábavalóságát is (ez kissé keserű, így a pálya elején….), de mindenképpen az írás fontosságát hangsúlyozza. Prózában is: „A költő feladata lehet megtalálni azt az egy fontos szót, ami helyettesíthet ezer feleslegeset…” Ebben a költőietlen világban egyértelmű költőnk elszántsága. Ugyanakkor önvizsgálata sem jelentéktelen. (Mikor elkezdtem az írásról írni) Keményen néz szembe korlátaival, esetleges hibáival. És: „…írni olyan, mint a lépcsőzés…” S közben a lépcsők egyre nagyobbak – vallja.
Versei tele vannak jelképiséggel, eredeti stílusjegyekkel. Maga a mű is megszemélyesül a Hé, vers, maradsz éjszakára? című opuszban. Hasonlóan szellemesek az önmegszólító Dani-versei, melyekben a hétköznapiság líráját találjuk meg, puritán eszközök segítségével. Vagy éppen egy vallomással: „…nem célom a teljes igazság / mert előbbre való a szabad akarat…” Aztán azonosul a csenddel, a műalkotás szükségszerű velejárójával, az elmélkedés állapotával.
A cím ígérte istenes versek is különlegesek. Az emberformájú teremtőt állítja a középpontba, az összkép akár profánnak is mondható. Ugyanakkor nagyon összetett ez a kép arról az Úrról, aki „…aki / szanaszét korrektúrázza a Bibliát…” (Az ezernevű Isten) Egyszerre kétkedő és hinni akaró az ilyen attitűd, s mintha azt is sugallná, hogy a valódi hit és az egyház jellege nem feltétlenül azonos egymással. És itt az ember, aki keresi Istent, és kérdésekkel áll elő vele szemben. (Keresem Istent) Itt is azt látjuk, amit másutt a kötetben, vagyis azt, hogy Balizs Dániel közlésmódját meghatározza az enyhén provokatív jelleg, a társalgási stílus elemeivel, ugyanakkor ez rendkívüli közvetlenséget eredményez. Gyakran tudtunkra adja, hogy közérzete nem éppen fényes, a kiégett világ az embernek okozhat lelki sérüléseket. S a kiútkeresés vágyát is megfogalmazza. Mindeközben meseszövése gördülékeny, epikus elemei változatosak, így idézi meg a gyerekkort, vagy éppen az anya alakját.
Tenyeremben tenyered, ez egy szerelmes versének címe. Jellemzi egyfajta nyers visszafogottág, meghitt befejezéssel: „…végül csak megcirógatom, / ellágyulva s nem akarva többet, / cirógatom mindig és örökké.” Van ebben némi játkosság is, ami nem idegen tőle. S ha ünnepélyesebb a hangja, akkor sem a megszokott módon szólal meg. Érzékenysége, beleélő képessége is az erények közé tartozik, többek között a Rat hole miners cím alá gyűjtött összeállításban, ahol döbbenetes képet mutat fel az indiai gyermekmunka borzalmairól. Onnan, ahol a Nap is hóhér, a 13-14 évesek lelki és fizikai nyomora áll a középpontban. Balladai mélységek ezek a részletek: „…apám meghalt ott lent / rúpiává szénült / éjszín arannyá vált…”
Láthatjuk tehát A kíváncsiság Istenének sokszínűségét, a biztató kísérletek értékeit. Mögötte ott egy pozitív személyiség rokonszenves arca.
(Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024)
