ugye, tudod, hogy a madaraknak
sosem lehet köztársaságuk, ahogy nem
is fognak feltalálni semmilyen hasznos
tárgyat, és nem tudnak belépni ezeken
az ajtókon, még a pesti híreket
sem olvashatják el.
és te mégis az atyja lettél valaminek,
ami általuk válhat majd a gazdagságunkra,
legyez ez tudomány, én nem bánom,
és ahogy a patakokon átkeltünk,
ahogy a barlangokban kerestük
az elmúlt napok rajzait,
ahogy most köszöntjük a naplementét,
arra gondolok, hogy ha egy napra pályát
cserélhetnénk, a te bőrödben én nem
érezném jól magam. de lehetek még
a barátod, lehetek egy olyan Misi
a naplódban, akiről ugyanezeket
egyszer talán te is leírod,
és akkor tudni fogjuk,
hogy ennél nem is
kellett több.
