Bartha Júlia 1955-ben, Karcagon született. Orientalista, néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének tagja. Kutatási területe a magyar folklór és keleti kapcsolatai, török néprajz, különös tekintettel a török népszokásokra és a török–magyar kulturális érintkezési pontokra a népművészet és a népi táplálkozás terén. Tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak, a Kőrösi Csoma Társaságnak; a Bereki Irodalmi Társaság, a Barbaricum Irodalmi és Művészeti Egyesület, Barbaricum Könyvműhely alapító tagja, 2005–2011 között elnöke.
„A törökök révén megannyi elem gazdagítja a kultúránkat, nem csak gasztronómiai vonatkozásban. A török hatások a magyar konyhában jól tetten érhetők, de megannyi egyéb terület is viseli a nyomaikat” – írja egyik legutóbbi tanulmányában Dr. Bartha Júlia, aki már negyven éve kutatja a török értékeket. (…) A történelmünk során a nép megítélése sokféle módon változott, a viharos időkben rendkívül negatív volt, később mondhatni „megszelídült” a kapcsolat, mely végül barátsággá alakult. (…) Kevés ilyen vidéke van e hazának, mint a Nagykunság szívében fekvő Karcag, a keletkutatás 20. századi bölcsője. Itt született Németh Gyula turkológus, Gaál László iranista, Györffy István néprajztudós és keletkutató, Mándoky Kongur István turkológus” — írja Dr. Bartha Júlia, s szeretetteli alázattal, hálával és tudással átitatott soraival – és micsoda hiánypótlás ez – a nagy elődöket méltatja: „A kunok, a Kunság története mindnyájuk életpályáját meghatározta és meghatározza ma is. A február a nagykunsági, karcagi keletkutatók hava: Mándoky Kongur István turkológus születésének évfordulója (február 10.), Györffy István (1884. február. 11.) néprajztudósra emlékezünk, születésének 141. évfordulója alkalmából. Györffy ugyan nem volt a szó klasszikus értelmében turkológus, de a turkológia eredményei inspirálták a kutatásait. Az ő nevéhez fűződik Törökország első etnikai térképe, amit a Lénárt-expedíció alkalmával 1918-ban készített, de a balkáni kutatási során feltárta Dobrudzsa emberföldrajzi jellemzőit is. A magyar néprajztudomány sokat köszönhet neki, hálával tisztelgünk emléke előtt, akiknek – és még annyi nagy nevet kéne említeni! – méltó követője lett ő maga is.”
Nem vállalkozhatom a feladatra, hogy munkásságát teljeskörűen felölelve méltassam és mutassam be őt, nem is tisztem, hiszen a hivatásbeli tudósok, kutatók számára is felmérhetetlen lett mára azon kincseink tárháza, amelyeket Bartha Júlia révén ismerhettünk meg, és tudom, legalább ilyen felmérhetetlen, amit még a tarsolyában hord. Számtalan életet kéne megélnünk, hogy mindaz eljusson a szívünkhöz, ami az övében már ott van, és ott a hihetetlen tudásanyag, az elhivatottság, és az állandó vágy a még többre, amely érezhetően feszíti; szinte nap nincs, hogy újabb kutatási eredménnyel, történelmi emlékkel, úti-élménnyel ne örvendeztetné meg úgy honi néprajzosként, mint keletkutatóként az érdeklődőket, tudós társait, a tanulni, tanítani és a végtelen megismerésre vágyó embereket. Szinte lehetetlen számba venni eddig megjelent, saját szerkesztésű és kiadású könyveit, publikációit, honi és törökországi egyetemeken, kulturális intézményekben tartott előadásait az imádott Karcagról, a népviseletekről, a karcagi kistérségről (Kincses Könyvek), a Nagykunság népviseletéről, a Keleti örökségről a Nagykunság népi kultúrájában, gyűjteményeit néprajzi és keleti tanulmányokról, hit, hagyomány, kultúra témákban, és mindezekről maga-szerkesztette, szép, igényes kivitelű könyveit, de számtalan tanulmányt és könyvet írt az anatóliai török népi kultúráról, vallásökológiai tanulmányokról, hagyományokról, az emberélet fordulóinak népszokásairól is. (E témában született egyik kedvencem, a Lále című könyve – Hagyományok, népszokások a mai török társadalomban.) Közülük néhánynak már dedikált példányát olvashatom büszke örömmel.
A legutóbbi ámulat éppen akkor ért, amikor az egyik legújabb, különleges kiadványa, a Kelet kapuja megjelent, amelybe ugyanazon a napon lapozhattam bele, amikor találkozásunk és barátságunk szép, közös gyümölcsébe, az Ezüsthíd című antológiánkba, amely nélküle nem valósulhatott volna meg.
És erről, a mi különleges barátságunkról – amelynek léte immár közeleg a kamaszkor kezdeteként jegyzett 10. évhez –, erről tudok igazán mesélni, megemlékezni, méltatva és megköszönve őt, hogy a sorsom részévé vált, és én a barátságát élvezhetem évek óta, amely ritka kincs manapság, és egészen rendkívüli.
Az említett, kedvenc Lale kötet címe tulipánt jelent. Törökország jelképe ez a virág, ugyanakkor női név is, vagyis a szerző arra utal, hogy a hagyományok őrzői és átörökítői a nők. És nőként, anyaként, és immár nagyszülőként is megtapasztalva ezt a gyönyörű utat, vallom, hogy megismerve egymás életét, mindez a csoda átjárja a mi sok éve tartó barátságunkat is, úgy is, hogy személyesen nagyon ritkán találkoztunk. Ám, ha megtörténhetett néha mégis velünk ez a ritkaságszámba menő élmény, elfeledkezve a világ dolgairól, órákon át beszélgettünk csodálatos munkájáról, terveiről, az én megszállott versimádatomról, a családunkról – amely számára is mindenek feletti –, barátságról, szerelemről és csalódásokról, emberségről és embertelenségről. Hosszú idő eltelte után is mindig ugyanott folytatva, ahol abba kellett hagynunk az élet nagy dolgainak megvitatását, e kitárulkozások végül odáig mélyültek bennünk, hogy Julika elárulta nekem titkon dédelgetett vágyát, miszerint szívesen tenne „kirándulást” a török irodalom lírai világában szerzőként is. Szívesen elmélyülne abban a hangulatban, amelyben élek én is, megszállott versimádóként. Kiszakadna kicsit a tudomány, a kutatások szigorú, tényszerűséget követelő kötöttségeiből, és – talán igazi léleklátóként meglátva a rajtam átsugárzó, állandó lelki szárnyalást, ha irodalomról, versekről, líráról esett szó – nagy, közös feladatba kezdtünk. A kisiskolások legelső napja sem izgalmasabb az iskolában, mint ahogy én vártam az első nyers szöveget, amelyet Julika választott, hogy talán írhatnék belőle valami vers-félét, biztatással, hogy olvasta verseimet az interneten, és az ő irodalomban tett kirándulásai is hasonló hangulatú verseknél időztek el a leggyakrabban, mint amiről én írok szívesen, az emberi lélek dolgairól, az érzelmek világáról. Így kezdődött – és áradtak a török nyelvből fordított versszövegek oda-vissza, és egészen különleges szeretet, figyelem irányult ezekre az emberektől. Igyekeztünk az internetes gyűjteményünket (albumot) képekkel, művészeti alkotásokkal is illusztrálni, hogy az olvasók számára még közelebb kerüljön az a világ, amely engem is egyre jobban elvarázsolt, és éreztem, ez a gazdag líraiság felemel, tanít és erősebbé tesz megtépázott világomban. És talán némi gyógyír és szépség az erre vágyó embereknek is – biztatott Julika fáradhatatlanul.
Csodálatos időszak volt ez a „kis kirándulás”, ahogy ő tervezte az elején, mert hamarosan – egy hosszú összehangolódás, közös, szép együttműködés eredményeként, 2020-ban, a rettegett világjárvány idején megszületett az első, a Hajnali fény című, színes illusztrációkkal is díszített fordítás-kötetünk, sorszámozott, kis példányszámban, és néhány év múlva – éppen a csodálatos Kelet kapuja című könyve mellett, azzal egyidőben – Julika majdhogynem titokban összeállította és megszerkesztette öt évünk közösen megálmodott szépségeit, az Ezüsthíd című válogatást, fordításainkat a török irodalomból, amely elvarázsolta a versimádókat.
Itt jön újra emlékképeinkbe a tulipán – a Lále –, amely a fordításainkat összegyűjtő második kötet borítóját díszíti, ahogy Julika megálmodta; közös lelkiségünk szimbólumaként is, és hangsúlyos utalással arra, hogy a hagyományok őrzői és átörökítői a nők.
Én eközben tanultam, alázattal fogadtam minden segítő, támogató szót, hiszen többen is elcsodálkoztak: hogyan lehet nyelvtudás híján ilyen gyönyörű verseket fordítani? Bartha Julika török nyelvtudására bátran és nagy bizalommal támaszkodhattam, hiszen csodálatosak voltak már a nyers szövegek is, amelyeket választott a kortárs török irodalomból, és amelyekből megszülettek a fordítások gyönyörű anyanyelvünkön, és bizony, szigorú ítészem is volt ő a nyersfordítások versként való közlése előtt. Javaslatára magam is elolvastam számtalan tanulmányt erről a csodálatos, de végtelen alázatot követelő, izgalmas, szép tevékenységről, és alázattal tanulom ma is. Ajándékunk pedig a tisztelet, a szeretet, az egyre növekvő érdeklődés volt, amely bátorított engem is azon a sejtelmes úton, amelyre kezdetben nem titkolt félelemmel, félszegen, bátortalanul léptem.
2023-ban bemutattuk a köteteket, előbb itthon, és Julika elvitte a hírt, immár megvalósult könyvekben Törökországba is, ahol az eredeti kortárs szerzők közül néhánnyal találkozhatott is, akik kedves, hálás visszajelzéseikkel, üdvözésükkel köszöntenek minket gyakran, azóta is.
Bartha Júlia így írt ajánlójában a fordítás misztériumáról, a közös vállalásunkról:
„A fordítás, más népek kultúrájának, kiváltképp a költészetének tolmácsolása nagy kihívás. Különleges adottság kell hozzá, elengedhetetlen a vers szeretete, s nem elég a műveltség, költőnek kell lenni hozzá. Lélekemelő érzés megismerni egy kultúrát, ráérezni arra, miként törekszik a fény felé a szabadságot, szerelmet megéneklő emberi szellem. (…) A műfordítások 2017-től születtek, nagy részük a pandémia idején. Mivel az online folyóiratokban megjelent művek nagy népszerűségnek örvendtek, szükségesnek láttuk egy kötetbe szerkesztve is kiadni azokat. A nagyszerű együttműködés, barátsággá nemesült a költő, műfordító Gősi Vali, aki tökéletesen érzi a keleti világot, és a szerkesztő, a verseket török nyelvből fordító Bartha Júlia között.”
Ez az időszak volt az, amely visszaigazolta, hogy érdemes bizalommal élni a világban, de óvni saját mezsgyénket, hogy biztonságban tehessük a dolgunkat, és érdemes megpróbálkoznunk kilépni megszokott, kényelmes világunkból is, mert erőt kaphatunk minden további nehézség elviseléséhez, ha néha korlátainkat feszegetve – esetleges kudarcokat, hibákat is vállalva, de azok kijavítására törekedve – valami szépet, értékeset hozunk létre, mások örömére is. Ezenközben kellő önismeretre és önfegyelemre tehetünk szert, felismerhetjük az értékes emberlét értelmét, és azt, hogy az ember maga ugyan nem képes teremteni, de ha kellő alázattal fogadja mindazt, amit föntről, a Teremtőtől kap, felismeri, hogy annál sokkal többet kell idővel visszaadnia a világnak, akkor nem élt hiába.
Akkor emberként élt, megtanulva a leckét, hogy élni csak fölfelé érdemes, akár a fák.
Isten éltesse Bartha Júliát, az Embert, a Barátot, az örök Nőt, az Asszonyt, példaképemet, aki életem legnehezebb időszakában is –, akkor is velem volt, amikor hetekig egymás hangját sem hallottuk, de tudtuk, éreztük: lélekben ott a helyünk a másik mellett.
Mintegy epilógusként árulom el: egyszer beszélgettünk elismerésekről, díjakról, arról, hogy milyen hálás vagyok, hogy néhány szép elismerést kaptam már én is életem során, de hittel vallom, a díjak nem igazán fontosak, a velük járó kötelezettségek annál inkább: megtenni mindent a lehető legtartalmasabb, legértékesebb szolgálatért, amire vállalkozik az ember. És azóta mottómmá vált e gondolatsor, és tudom, a Bartha Júliának járó, legmagasabb díj sem evilági mértékkel mérhető kincs. Sőt, ő már régóta a szívében hordja a legszebb, legértékesebb díjakat, és egyre többet oszt szét belőlük. Köszönöm neki, hogy ars poeticám – mely szerint nekem a vers a lelkem is – általa is erősödhetett, és már együtt is, többször megvallhattuk: a vers felemel, átjár a szíveken. Az én egyik legértékesebb díjam ez az érzés, élmény, ahogy az Ő barátsága is. További értékes, szép életet, valamennyiünk lelki épülésére, boldog születésnapot, Drága Julika!
Szóljon a szép köszöntő a Motiva együttestől:
https://www.youtube.com/watch?v=rMit2iHMvl8
*
Jegyzetek, források:
Első versválogatásunk, a Hajnali fény letölthető az Országos Széchényi Könyvtár archívumából:
– https://mek.oszk.hu/23100/23160/
A második, immár hosszabb válogatás, antológia közös fordításainkból, az Ezüsthíd:
– https://mek.oszk.hu/24500/24581/
És kedvencem, az idegen nyelven is mindig nyugalmat adó Kun Miatyánk, törökül, Bartha Júlia gyönyörű hangján:
– https://www.youtube.com/watch?v=0PkzpsGkjsc
*
https://www.szoljon.hu/helyi-kultura/2024/02/dr-bartha-julia-etnografus-a-torok-magyar-kapcsolatok-alakulasat-elemezte
https://www.szoljon.hu/helyi-kozelet/2024/10/torok-hatasok-a-magyar-konyhaban-szolnok
https://mediaklikk.hu/talalati-lista/?search_mk=Bartha+J%C3%BAlia
http://www.szolnokikonyvtar.hu/tag/bartha-julia/
https://105.spanyolnatha.hu/profile/dr-bartha-julia/
https://www.youtube.com/watch?v=6ksOYpxbVuo
https://www.youtube.com/watch?v=oAGHPKICH34
https://www.youtube.com/watch?v=I9RNq711l60
