az arcomat simogató szél
érzéstelenítő a pirkadattól most nincs más terv
csak kifárasztani a sötét távlatot rohanó autók fényénél
könyököm sajog az ablakkeretben most nincs más cél
desztillálni ami volt hullámzik ide-oda koponyámban papirosom
felszívja majd minden szavam őrzi ömlengéseim valamit
dobj elém felkapom