Mit sem számít az, hogy az idősíkok kicsit összetolódnak. Hogy mennyit változik a táj, mennyire halványul a burjánzó növényzet, mennyire kopik az ösvény. És legfőképp, hogy melyik évtizedben találkoznak nagy szellemek. Bizony kevés olyan park zöldül e honban, mint Herman Ottóé. Fehérkő¬-szikla szuszog a kert végén, a területen kavarog a Szinva picinyke ága, a vízben pisztrángok ugrálnak, mint kalapács alól kipattanó szögek. Apró hidak, lugasok, madarak énekelnek részegen az ágakon. Egymásra talál a természet a természettudóssal. Egymásra lel Kamilla és Ottó. És álmodozva itt sétál Tompa Mihály lelkész-költő.

[legyen egy fiktív kiindulási pont
a versszöveg is innen indul]

hárman a természet lágy ölén
gombát szednek
(megakad szemük egy légyölőn)

néha változtatnak az alakzaton
ha tompa fájdalmat érez
a költészet nyelvezetén

mit szól majd vajon a
madár fiaihoz, a fiú a madaraihoz
jobb itthon vagy Hawaiin

prumb–ü-prumm–üü-um
mindennek száma, rende
te ezeket szájról olvasod le?
kotyog, pityeg a szunnyadó föld
rozsdástorkú pityer bölömbika
kék és arany fátyolkák kiosonva
a bükkösbe az egyetlen templomba
gyönyör s megnyugvás száll reám…
hangosabban ha kérhetem Mihály
titkon lappangó különös életű madár
szereti az erdőt de csak a ritkást
pittymallattól alkonyatig
izeg-mozog bujkál keres
minden falomb minden madár barát
selyemfű perje vadkomló iszalag
versenyre hítta a selyembogarat

ottónékamillaottómihálylillán
ujjongvacsodálkoznaklillán
noésanaperyősnépekisacukrászdateraszonlillán
mindannyianelőszörlátnakillópirosporhavatlillán
ígyaztánbelevirulnakasüteményeskirakatbalillán
:
kisvártatvafelhörpintikkávéjukatszódavizüketlillán
majdnekilátnakmegörökíteniapirosporhavatlillán
noésanépeketésnapernyőiketisacukrászdaterasszallillán
ottónékamillaottómihálylillán
ujjongvacsodálkoznaklillán
:
ottónékamillaottómihálylillán
bevégezvénprózafotórajzversművüketlillán
túrázóssétálósflórájátfaunájáteszmecseréiketfelolvasásaikatszintígylillán
perszeodahagyjákemlékszobraikatemléktábláikatlábnyomaikatlillán
ámdeszállodátbarlangotméltánfelejtenekelégavonatozópirosporhólillán

Tompa Mihály-kutatóként könnyebb az ember dolga, ha a költő a felmenője volt. Így olyan napló is a kezébe kerülhet, ami különben soha, mert a családunk legféltettebb öröksége. Munkámban Tompa és Herman Ottó kapcsolatát vizsgáltam, mikor egy roppant érdekes dologra, egy eddig felfedezetlen titokra lettem figyelmes. Két naplóbejegyzést közlök, az egyik a könyvtárunkból, a másik egy miskolci múzeumból való.

Helyszín: Sorsod Vármegye, Ottólaka
A Pece, a Szinva, az Egyveleg és a Zagyvalék patakok összefolyásánál

Magasan száll két kerecsen, alant zörgős szekér megyen,
elé fogva Mózsi szomszéd négy villás szarvú ökre,
úgy fújtatnak, fodrozódik is tőle a Hámori tó tükre.
Lenn a völgyben, nagy Miskolcon tucat templom tornya,
megőrült már ez a világ: a vén ja-vass-asszony
legkisebb ükunokája játék turulmadár helyett,
valaminőféle drónt kér karácsonyra?

é, Xné én vagyok és?

a fájó emlék sír,
de örülni is tud.

nem vagyok madár, fogod? ősasszonyod se, ha meg is csaltál sokszor
varjak nélkül, te ottó károgi!
JA Lillája se vagyok, így mondják ma, ó da-
lom szeretkezés közben se hallád meg soha. Borosnyay Kamilla vagyok, emlékszel? potty, potty, potty, másfél éve tűzött fel madárcsőrére halálmadarad, de még velem vagy.

Maguk férfiak, meg csak emelgetik a súlyokat, míg
mink asszonyok, hordozzuk azt a vállunkon.
A háztartás vezetésének tudománya,
a levelezések szervezése, a műfordítás,
a gyűjtemények rendszerezése, az adminisztráció,
bizony mind a nőké, nem férfiak feladata az.

Most meg sütnék, főznék maguknak a kemencében,
de hogyan tegyem, ha a gólyafészektől
már nem száll ki füst a kemencekéményen?
Csak a sparhelten tudok összeütni kedves
receptjeimből valami ételt, ami ínyükre való,
mert a gólya megint csak visszaköltözött.