dorgáljon meg téged a latin
angyalok arca a görög
angyalok háta mögött
mondta a gyermek
annak a másik
gyermeknek aki nem került be
le ebbe a versbe
amikor szerzetes voltam
tízkor feküdtem hatkor keltem
amióta családom
van tizenegykor fekszem
ötkor kelek a hála a nyitott
ablakon távozik
azért írok verset mert
hideg van a hajnal
átereszti fátyolos testén
a nyitott ablakon
távozó háláját
elfelejtjük a verssorokat
a görög angyalok háta
mögött az egyik partról
a másik part felé ringa csónak két part között
a lélekvesztő megmenti
a testeket is a kép sarkában
egy kutya várja
a beteljesedést
a görög angyalok márványba
merevülnek mozdulatlanságba
a névtelen testek az idő
egy pillanatra
maga az örökkévalóság
figyeljük meg a kép
bal alsó sarkában várakozó
ebet figyeljük meg az izmok
feszülését az időben
figyeljük meg a csöndet
ami nem látható a görög
angyalok háta mögött
egymásnak feszülnek
a pillanatok
szikláknak képzelem
az angyalok szárnyát
az evezőről
olvadó vízcseppek az arcokra
olvadó ráncok a nap vége
lehet súlyos fáradságot ígér
a sötétség
egymásba ereszti a dolgokat
a színek harsány lázadása
görög angyalok a görög
angyalok háta mögött
görög angyalok a latin
angyalok arca előtt
teljesen fölösleges
szavakból teljesen
fölösleges mondatok
szárnyas szobrok közé
szorul a szárnyas létezés
szárnyas haldoklás
veszi kezdetét
a vergődő időben
felborul a táj
halál völgyében
halhatatlanok lehetnék jó
de persze nem vagyok
mítoszok
épülnek leomlanak
a görög angyalok háta
mögött a nap
az özvegynek ebédet viszek
lábam között furcsa jelek
a kert halott levél
az asztalon kenyér és vér
az időhöz többé nincs közöm
a némaságba költözöm
hirtelen zuhanni kezd
a latin angyalok arca
a görög angyalok háta mögött
leesett az állad kérdezi
teszi fel a kérdést
a temetőben a herceg
amikor a herceg ifjú volt
a herceg most sem öreg
verseket
írt a herceg amikor
a herceg ifjú volt német
francia és olasz
verseket olvasott
latin angyalok árnyéka
zuhan görög angyalok
háta mögött a csönd
labirintusában bolyonganak
szófoszlányok és töredékek
