Petike jár, no hiszen arra való
a két picike láb, van neki annyi legalább,
két picike láb most tipeg át
anyja szívén, negyvennyolc soron át,
a XX. századon át,
bámulja anya ezt a csodát, nagy barna
szemeivel Ady bácsi, ilyet még ő se tud,
Petike jár, fölveri az anyai vers aranyporát,
de komorul a lépte, sötét árny
költözik Petikébe, az idő, mint az óra lejár,
Petike jár, múlik a tavasz, múlik a nyár,
Petike, Margit merre jár, hova lettek ők,
nem bírták nyakon csípni a tolvaj időt