Gyászbeszéd Fecske Csaba temetésén

Arra szeretnék kísérletet tenni, hogy elibénk idézzem azt a Fecske Csabát, aki egy nap, kis tipródás után, arra szánta el magát, hogy néhány verssel a zsebében felkeresse a Napjaink szerkesztőségét, s előhozakodjon friss gépelésű kéziratával.

Pedig nem kellett volna tartania semmitől, hiszen aki fogadta, az én voltam, s alig néhány évvel idősebb nála. Vele szemben annyi előnyöm volt csupán, ha azt előnynek lehetett nevezni, nekem akkorra már megjelent az első kötetem, s szerkesztőségi tag voltam, rám volt bízva a versrovat vezetése. Neki viszont Weöres Sándortól volt levele, amiben az idős mester a hozzá eljuttatott Fecske-versek íróját tehetségesnek ítélte, s további írásra biztatta. Amit persze Csaba a rá jellemző szerénységgel nem mutatott meg.

Szombathy Bálint emlékére

Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem,
még ma sem értem én;
hogy pár kavics mindörökre bezárhat,
hogy föld alatt a hazád és a házad,
ugyan hogy érteném.
Szabó Magda: Elégia

Znam, umro si, ali ne verujem,
nisam još shvatila;
da te belutak zauvek zatvara
da ti je zemlja dom postala
kako bih primila.
Magda Szabó: Elegija. Szerbre fordította: Fehér Illés

Veres Attila 90

Mikita Gábor: Thália szolgálatában

Éppen egy évtizede, hogy 80. születésnapján itt, a színészmúzeumban, önálló kiállításának megnyitóján köszöntöttük Veres Attilát, a miskolci színház festőtárának nyugalmazott vezetőjét. Ismerve akkori fizikai, szellemi állapotát, biztosak voltunk benne, hogy az újabb kerek évfordulókon is köszönthetjük, s a 100. születésnapig meg sem állunk.

Jókai 200

A barátfalvi lévita nyomában — Jókai Mór Miskolcon és a Bükkben

„Nekem
Miskolc második szülővárosom”
– idézik büszkén a miskolciak Jókai Mór 1883-ban elhangzott kijelentését, ha
bárki is kétségbe vonná a település értékeit, irodalmi örökségét. A gazdag múlt
egyik bizonyítékaként szokás emlegetni, hogy a sokat látott, tapasztalt és
népszerű író választott szülőhelyeként tekintett erre a városra. Jókai több
szállal kötődött a borsodi megyeszékhelyhez.