Kaffka Margit versében jártam

Petike jár, no hiszen arra való
a két picike láb, van neki annyi legalább,
két picike láb most tipeg át
anyja szívén, negyvennyolc soron át,
a XX. századon át,
bámulja anya ezt a csodát, nagy barna
szemeivel Ady bácsi, ilyet még ő se tud,
Petike jár, fölveri az anyai vers aranyporát,
de komorul a lépte, sötét árny
költözik Petikébe, az idő, mint az óra lejár,
Petike jár, múlik a tavasz, múlik a nyár,
Petike, Margit merre jár, hova lettek ők,
nem bírták nyakon csípni a tolvaj időt

Százhat — Emlékbeszéd a Kaffka-táblánál

106.Nem egy kerek szám, nem egy kerek évforduló.106 éve a spanyolnátha áldozatául a földi világból ezen a napon kerekedett át máshová Kaffka Margit.Nem véletlenül ma jelenik meg az idén 20 éves Spanyolnátha művészeti folyóirat 106. száma. Kosztolányi Dezső számítása szerint, nyilván egészen véletlenül, lehullott körmünk százhat nap alatt nő ki újra. Persze kérdés, ki mit […]