„a madarak módjára”
szól a költő áhítattal
de a vendég beszéljen hangosabban
a kirándulás alatt
a költő folyvást a fészkeket kérdi
lepkehálójával vezényelve magyaráz a házigazda
odúba búvik a harkályok mindenféle nemzetsége
varjaktól rabol magának lakot a karvaly
méhköpűt formál az őszapó otthona
pipiske, pityer, fülemüle: fészkét a földre rakja
szalmából-szénából tákol a veréb
mind közül legrútabb a búbos banka háza
a feketerigó sűrűbe rejtett erős vár ura
fészek nélkül boldogul a kecskefejő, gyöngybagoly, jégmadár
romok híve a vércse
meggyvágó költözik a gyümölcsfák magasába
ennek a rozsdafarkúnak meg
jut hazaérve eszébe
az ereszünk az otthona
Pele bácsi a lakba az ablakon megy be
az ajtóba költözött keresztespókot nehogy megzavarja
a verandán Seregély kisasszony élete módját jegyzi,
bal kezében pörkölttől illatos fakalán
aztán ledőlnek kicsinyt, a feleség Tompa-verset olvas
olyanokat, amiben van madár
utóbb Pele bácsi bagolyköpeteket rendszerez
míg Seregély kisasszony a nőegylettel levelez
békeév van még, nyár
költőnk rég nem él már
a narrátor meg sem született
