Készületlen
Annyi mindenre nem készültem,
parancsra, megváltásra
sok hülye rímre.
Se később se az iskolában,
osztályzás galócája
telepszik idegeimre.
Ernyőm későn nyíló típus,
aknamezőn értem földet
nem merek lépni se.
Mindenkinek jut mánia
kinek a mumusa
kinek a fétise.
Tüdőmre tetovált szívem
lélegezné a szombatot,
de egyre csak zilál
pörge kis küldetéstudatom
homoksivatagában
vízálló szempillaspirál.
Lefúrom magam a mélybe,
a pöckök alatt
kockázat nélküli sötét.
Alagutamban kocsmapadok
a pultos magának tölt,
kiissza utolsó sörét.
Átkozódnék, miért nem hagy,
de jól tudom, hiába.
Nem fog a rontás rajta.
Korsót emel, ostort pattint
int, hogy jöjjek. Mórest tanít.
Nem az a búsmagyar fajta.
Kerékpárúti kikötő
Tizenkét éves barátság után,
épp most kell elsírnia magát?
Még jó, hogy biciklizés közben,
és nem látják.
Hogy tehette ezt vele!
Keserű esőben
falba szurkált ereszek,
a téglakerítésen borostyán.
Hogy lehetett ennyire köcsög.
Kérdezés nélkül törölte a csoportból
csak mert nem volt aktív.
Mit vár, ha elszerette a barátnőjét!
Nem fogja föl ez a barom?
Legszíveseben ordítana,
de önkéntelenül rántja be a féket,
gyerekcsoport lép ki váratlanul elé.
A tanító néninek őzgida szeme van,
ajkáról szirénázik az álljatok meg.
És amikor ő épp arra gondol,
micsoda mázli, hogy az új gumi
ilyen jól tapad,
tüske hatol mélyen a bordái közé,
szökik a hűtlen levegő.
Reflexből mondja, bocsánat,
és tőle teljesen idegen,
mégis ismerős sejtelem tör rá,
mi van ha szövődni kezd valami,
ami soha véget nem ér.
A nyeregből leszáll.
A nő is elnézést kér, igazgatja a sort.
Semmi gond, a fő, hogy nem esett bajuk.
Nálam úgyis van épp egy kis defekt,
ha tetszik érteni mire gondolok.
Kinél nincs, feleli a pedagógus,
és kezét nyújtva bemutatkozik:
Pénelopé.
Én meg Odüsszeusz.
A nő finoman, de hosszan rászorít,
és kacagva csak annyit válaszol, ja persze.
Azóta várja sorsát
az akáchoz láncolt kerékpár,
mustrálja számolatlan gyerekcsoport.
Kiérdemelt
Szerinted milyen lesz a mennyország?
Ha tökéletes boldogság akkor
Európa Kiadó, Belga,
Akkezdet Phiai
Mulató Aztékok és Sisi szól.
Ha külföldit hallgatnék
Lou Reed, Iggy és Bowie.
Amikor festeni támad kedvem
végtelen a vászon,
sosem fogy el a festék meg az ecset.
Legkedvesebb zsoltáraim és
verseim karnyújtásnyira,
Pilinszky, József Attila, Sziveri
és persze nem csak ők,
bárki, aki valaha bármit leírt.
Hogy mondod? Utáltad a rajzórát,
és a zsoltárok meg a versek untatnak?
Ha ezeket kellene hallgatnod,
az nem a mennyország volna,
hanem maga a pokol?
Tekintsünk minden élvezetet törtnek,
nevezőiket összeszorozva
megkapjuk a közöst.
Gyök kettővel tapogatózunk
vak barázdákban egymás felé,
mintha nem is lenne saját hangunk.
