46 Megtekintés 4 Perc

Gyászbeszéd Fecske Csaba temetésén

Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!*

Arra szeretnék kísérletet tenni, hogy elibénk idézzem azt a Fecske Csabát, aki egy nap, kis tipródás után, arra szánta el magát, hogy néhány verssel a zsebében felkeresse a Napjaink szerkesztőségét, s előhozakodjon friss gépelésű kéziratával.

Pedig nem kellett volna tartania semmitől, hiszen aki fogadta, az én voltam, s alig néhány évvel idősebb nála. Vele szemben annyi előnyöm volt csupán, ha azt előnynek lehetett nevezni, nekem akkorra már megjelent az első kötetem, s szerkesztőségi tag voltam, rám volt bízva a versrovat vezetése. Neki viszont Weöres Sándortól volt levele, amiben az idős mester a hozzá eljuttatott Fecske-versek íróját tehetségesnek ítélte, s további írásra biztatta. Amit persze Csaba a rá jellemző szerénységgel nem mutatott meg.

Nem is kellett, mert azok a versek is, amiket velem olvastatott el, magukat dicsérték. A Napjaink valamelyik legközelebbi számában kettő közülük meg is jelent. Abban az időben nem ő volt az egyedüli jelentkező, akiket befogadott a szerkesztőség. Kalász László állandó szereplője volt a Napjainknak, Fecske Csaba mellett ekkoriban kezdett publikálni többek között Csorba Piroska, Cseh Károly, Furmann Imre, hogy csak a Miskolcon, a megyében élőket említsem. Az irodalomtudomány terén dolgozó Jánosi Zoltán is nagyjából ebben az időben, Edelényből indult, Zimonyi Zoltán a Napjaink berkeiből. S akkor még nem beszéltem a Hetek alkotóiról, akiknek itt volt a gyülekezőhelye Miskolcon. Fecske Csaba ebből a közegből nőtt ki, s vált szuverén alkotóvá.

Mindent tudtam Fecske Csabáról, a leromlott egészségi állapotáról, lassú felépüléséről. A sorra-rendre sorjázó könyveit olvastam, néha bíráltam. Egyik-másik verseskötetének, gyerekeknek írt vers- és mesekönyvének kiadója is voltam. Népszerű írója lett a városnak, megyének. Hamarosan országos rangra is szert tett, főleg azután, hogy közismert zenekarok játszották-játsszák megzenésített verseit.

Vass Tiborral együtt szerkesztjük a még Csaba életében összeállított kötetét. A „Hetvenhét magyar énmese” a Spanyolnátha kiadásában jelenik meg. A kötet újabb írásai mellett közzéteszi Fecske Csabának ebben folyóiratban megjelent prózáit, verseit.

Azt hiszem, Csaba nevében is mondhatom: igényt tartottunk egymás társaságára. Néha meg kellett látogatnunk a Dőry-pincét, másik alkalommal a Déryné presszót, majd a Paprikát a Búza tér sarkán. S egy-két pohár sör mellett igyekeztünk megváltani a magyar irodalmat, közéletünket, a világot. Ami persze nekünk se sikerült. De legalább megpróbáltuk. A jó szándék, akarat bennünk volt. Úgyhogy nyugodj békében, Csaba! Isten legyen veled! Majd még találkozunk, azt remélem.

*Elhangzott Fecske Csaba temetésén, 2025. március 13-án, a Miskolc-Selyemréti Szent István római katolikus templomban

1942-ben, Zagyvarékason született. A Napjaink szerkesztőségében 1968-tól kezdett dolgozni, ahol a folyóirat megszűnéséig a líra rovatot vezette. 1991-től a miskolci Felsőmagyarország Kiadó vezetője. 1990-1993 között a Holnap főszerkesztője, majd az Új Holnap munkatársa volt. Legutóbbi kötetei: Gyerekidő I-II-III. (regény, Püski Kiadó, 2002), Virág (versek, Gonda Kiadó, 2003), Közel-távol (válogatott és új versek, Püski Kiadó); Mindenáron (drámák, Püski Kiadó, 2005), Varjúleves (elbeszélések, Szépírás Kiadó-Orpheusz Kiadó). Díjai: Radnóti-díj (1979), Szabó Lőrinc-díj (1986), József Attila-díj (1991), Kölcsey-díj (1994), Arany János-díj (2003), A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (1994). 2008-ban Balassi Bálint-emlékkardot, 2016-ban Kossuth-díjat kapott. Fotó: Vass Tibor, Berekfürdő Körmendi Lajos Írótábor, 2024