A prototípus
A férj az emberi faj olyan speciális, kifejlett, felnőtt egyede, aki valamilyen furfangos cserkészési folyamat során már párra lelt. Különös ismertetőjegye, hogy párja becserkészése után sorra, és nyomtalanul tűnnek el az udvarlási folyamat során tapasztalható cselekvési formái, úgymint: a kocsiajtó kinyitása párja előtt, virág és vagy csoki vásárlása a kiszemelt/megszerzett női egyed számára, vagy különböző megterhelő feladatok átvállalása a párja helyett. Ellenben sorra jelennek meg olyan meglepő, és váratlan viselkedési formák, mint a testén viselt ruhadarabok által a lakás különböző pontjainak megjelölése, az arcszőrzet eltávolításának egyre ritkábbá tétele. Kiemelkedő jelentőséggel bír számára, hogy az ízletes, változatos tápláléka rendszeresen biztosítva legyen, ilyenkor magas hatásfokkal növekszik a kedélyállapota, és a kellemetlenebb, macerásabb feladatok elvégzésére könnyebben rávehető. Megfigyelhető azonban, hogy táplálása rövid idő alatt hastájékon, hordó formájú képződményt hoz létre a testén, amelyet ő büszkén visel. Fontos tudni, ha döntési helyzetben meg van róla győződve, hogy az ötlet tőle származik, nagyobb sikerrel lehet számítani a tevékeny közreműködésére annak megvalósítása során. A férj hétköznapjai nagy részét egy úgynevezett családfenntartási tevékenységgel tölti, melynek jellemzője, hogy hazaérve már kizárólag a táplálékbevitelre, és a kanapé előtti tévéműsorok fárasztó befogadására képes. Vannak totemeszközei, amelyeket élete árán is védelmez, úgy mint: horgászbot, tv-távirányító, gyúrós nadrág. Ezek babrálásától, tönkretételétől, véletlen kidobásától érdemes óvakodni. Jellemző tulajdonsága, a párja által vázolt problémák elbagatellizálása, és megoldásuk elodázása, majd azok váratlan, egyszerű és frappáns módon történő megoldásának képessége. Ezzel többnyire az idegösszeomlás szélére képes kergetni a női egyedet a várakozás ideje alatt. Utódaival nagy szeretettel bánik. Bármikor képes négykézlábra ereszkedve kölyökkorú egyedeit minden fontos tudásra megtanítani, úgy, mint a Hold megugatása, Legó-repülő építés, és egy idő után gurgulázó röhögésbe fulladó birkózás. Ez utóbbi képessége miatt nőnemű párja hajlandó elnézni hímnemű párja fogyatékosságait, és kicsinyei mellett, róla is gondoskodik.
Daiquiri
– Tényleg ez volt Hemingway kedvenc koktélja? Mit is mondtál, mi a neve? – kérdezte Laci, ahogy belekóstolt az italába a Balatonklub étterem teraszán.
– Daiquiri. Az egész országban egyedül itt kapni az eredeti recept szerint, ahogy Kubában, a La Floridita koktélbárban keverik. Na, nem olcsó, de hidd el, megéri! Garantált a napi minimum ötezres karakterszám, ha reggelente egyet megiszol belőle!
– Írói becsszavadra?
– Írói becsszavamra! Sőt, ha duplázol, a karakterszám is duplázódik. Ezt figyeld!
– Elemér, ide jönne, kérem egy pillanatra? Magyarázza el a barátomnak, mitől különleges ez a koktél!
– Uram, egy tanulmány kimutatta, hogy a fehérrum, a cukor és a lime együttese a titkos recept szerinti koncentrációban, a jobb agyfélteke kreativitásért felelős speciális területét stimulálja, melynek következtében író vendégeink napi ötezer karakteres teljesítményre lesznek képesek.
– Köszönöm! Na, kapizsgálod már, öregem? Egy hete kezdtem el a reggeli koktélozást, és máris 35 ezer karakternél tartok! Előtte meg hetekig két oldalt alig voltam képes kiszenvedni magamból.
– Mától itt fogom kezdeni a napomat. Már csak azt kell kitalálnom, hogyan vigyem reggelente iskolába Marcit, ha a koktél miatt nem vezethetek? Te kivel viteted el Somát?
– Ó, azt is megoldottam. A nejemmel előfizettettem egy teleportálós levelezőrendszerre, nagyon egyszerű a használata! Nem egy kvantummechanika, nekem elhiheted…Címzettként beírod a gyerek iskoláját, az e-mail tárgyába az osztályterem számát, a gyereket mellékletként csatolod az iskolatáskájával együtt, rányomsz a küldés gombra, és máris bent van a suliban. Ha nagyon sok órájuk van, és kicsit nehezebb a táskája, akkor van, hogy picit lassabban ér oda, de ki lehet bírni azt a néhány másodpercet. A nap végén az osztályfőnök meg hazaküldi.
– Hát ez elképesztő! A gyerek huss, te megrendeled a koktélt, és már izzik is a klaviatúra.
– Pontosan így.
– Ezt én is kipróbálom. Mi is a neve ennek a levelező-izének?
– Egy pillanat, a nejem keres… ne haragudj öregem, ezt fel kell vennem. Igen, drágám! Igen, persze hogy becsatoltam a táskát. Csak nem gondolod, hogy táska nélkül küldöm iskolába a gyereket! Persze, hogy közvetlenül az osztályba küldtem! Hogy tartalomvédelemmel küldtem-e? Mindig azzal küldöm, nem értem, hogy történhetett… hogy most azonnal hazaküldik? Még egy kortyot se ittam. Oké, tíz perc, és otthon vagyok.
– Sajnálom, öregem, de azonnal haza kell mennem. A gyerek összeszedett valami vírust.
Természetrajz
Igazi vezetők helyett mára reggelente, összetéveszthető ruházatú, szorongó, de öntudatosnak látszó egyedek csoportja várja a liftet, hogy majd a gombok megnyomása determinálja, kinek milyen magasra sikerült közülük kapaszkodni. Többségüknek azonban külön iroda helyett, csak egy bútorokkal elkülönített sarok jutott az egyterű hodályban, amit vezetői tekintélyük megcsorbításaként élnek meg, ezért nem is vegyülnek a reggeli kávézókkal. Kizárólag szakmai témákról hajlandóak beszélni a beosztottakkal, azt is dekára kimérten, így a magánéletüket övező homály, folyamatos tréningben tartja a beosztottak képzeletét. Legtöbbjük utolsóként hagyja el az irodát, utasításaikat, visszajelzéseiket elsősorban e-mailben közlik a beosztottakkal, hogy azok bármikor visszakereshetőek legyenek. Elsődlegesen a teljesítmény százalékos értékelésében hisznek. Elvárják, hogy valamennyi munkatárs rendelkezzen minden képességgel a feladatok ellátásához, és folyamatosan képezze is magát munkaidőn kívül, mert vezetőként az ő idejük túl drága ahhoz, hogy az ő tudásukból táplálkozzon bárki. A munkatársak nevei mellé a fejükben kizárólag olyan hasznos paramétereket társítanak, mint nonstop rendelkezésre állás, hibátlanul leadott projektek száma, a táppénzes napok száma, helyettesíthetőség. Dolgozóik családi körülményeiről az önéletrajzukon túl, csak a szülői kötelességekből adódó, váratlan szabadságigényekből informálódnak. Érzelmet nem nyilvánítanak, és kínosan ügyelnek tévedhetetlenségük látszatára. Valahányszor feljebbvalóihoz rendelik őket, büszkék rá, hogy az outfitjük tökéletes, mondandójuk összeszedett, és valamennyi témában naprakészek. Nem okoz érzelmi válságot számukra, ha leépítéskor le kell adniuk egy-egy nevet, mert senki gyerekének nem a keresztszüleik, sőt még a nemüket sem ismerik, nemhogy a nevüket, különben is tudják, ki közülük a legkevésbé hatékony munkaerő. Igazi vezetők helyett akadnak még a triász korból ittrekedt egyedek, akik nagyon hosszú éveken át, szorgalmasan végzett, heves nyelvcsapások árán jutottak a pozíciót jelképező saját irodához, és feltett szándékuk, hogy nyugdíjig nem is adják ki kezükből annak kulcsát. A napjukat rendszerint azzal töltik, hogy a titkárnőkkel őriztetett elefántcsonttornyukban kipihenjék az otthoni papucsférj-fáradalmakat. Seuso-kincsekként vigyáznak az információkra, amivel tehetségtelenségüket kiválóan leplezik, egyúttal a titkolózással igyekeznek fontosságukat hangsúlyozni. A dolgozók körében nem nagyon mutatkoznak, nehogy valamelyik újonc olyan kérdéssel találja meg őket, amire nem tudják, és már nem is akarják megtudni a választ. Már rég fogalmuk sincs, hogy a kisfőnökök által vezényelt projektek mitől esnek-kelnek, és ha főnökeik valami miatt felhívják őket, hogy adjanak magyarázatot a legutóbbi fiaskóra, azonnal képesek több bűnbakot is találni, és utólag mindenki orra alá dörgölni, hogy mit és hogyan kellett volna csinálniuk. Fajtájuk hosszú évek alatt megtanulta, hogyan forogjon szélkakas módjára az éppen aktuális menedzsment startégiája szerint, és azt is, hogyan adják el szorgalmas és tehetséges munkatársaik ötleteit sajátjaikként, hogy évről-évre átvehessék a legtehetségesebb vezetőnek járó elismerést, és konstatálják, hogy egy ezt az évet is megcsinálták, nem is akárhogy. Ezekre az igazi vezetők helyett diszponáló főnökökre egyszer csak felvirrad a nap, amikor értetlenül konstatálják, hogy a kulcs, ami tegnap még csak kicsit akadt a zárban, mára már meg sem moccan.
