Míves fekete-fehér borító. A hátlapon A várakozás művészete című képvers. Igényes köntösben bújnak meg a művek, a szerző első kötetében. „A mostban a legszebb, ha múlik”. Máris egy szinte reménytelen vágy az Idővel szemben. A költők örök küzdelme, dilemmája. Fiatalon és öregen egyaránt. De Balizs Dániel még az út elejét járja.

Bakonyi István
1952. július 30-án született Székesfehérváron. Születési neve Kovács István. Általános iskoláit akkori lakóhelyén, Bodajkon végezte. A Székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium angol tagozatán 1970-ben érettségizett- Egy év munka, és 11 hónap katonaság után 1972 és 1976 között a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-angol szakára járt. Ebben az időben kezdett kritikákat és tanulmányokat írni. A diploma megszerzése után Székesfehérvár különböző iskoláiban tanított. Közben az ELTE kiegészítő magyar szakját is elvégezte, és 1984-ben Németh László regényeiről írott disszertációjával bölcsészdoktori fokozatot szerzett. Tanári pályája második felében, 2015-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig a Kodolányi János Főiskola kommunikáció- és médiatudományi tanszékén dolgozott, előbb adjunktusként, majd főiskolai tanárként. A PhD fokozatot 2004-ben a Miskolci Egyetemen szerezte meg Bella István életművéről írott munkájával. 2015-ben kapta meg a József Attila-díjat. Eddig 40 kötete jelent meg, többek között Tamás Menyhért, Bella István,Takács Imre, Pék Pál, Serfőző Simon, Sobor Antal, Petőcz András, Péntek Imre és Petrőczi Éva munkásságáról írt kismonográfiát. Különböző folyóiratokban eddig 800 publikációja jelent meg. 1976 és 1978 között B. Kovács István, azóta Bakonyi István néven. 1990 és 2004 között főszerkesztő-helyettese volt az Árgus c. folyóiratnak, 1995 és 2010 között elnöke a Vörösmarty Társaságnak. Tagja a Magyar Írószövetségnek, s azon belül elnöke a Közép-dunántúli Írócsoportnak. Hasonlóképpen a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak, illetve azon belül elnöke a Fejér Megyei Tagozatnak. 2019 óta elnöke a Csoóri Sándor Társaságnak.